Jn 5,31–47

• Jézust egy szombati gyógyítás miatt támadják. Meg is akarták ölni (18. v.), de ennek még nem jött el az ideje. Ekkor mondja el ezt a beszédet. Nem védekezés, hanem vád: Jézus mellett világos bizonyságok vannak, és mégsem akarnak hinni neki / benne.

• Ha csak maga Jézus tenne bizonyságot magáról, az akkor is igaz lenne (8,14), de itt egy valóságos per folyik, ahol ezt egyedül nem fogadnák el (5,31), tanúk kellenek. „Más az, aki bizonyságot tesz rólam.”

• Keresztelő János: van nála nagyobb (sőt: aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála), de ő mégis az igazságról tanúskodott, hinniük kellett volna neki. Amikor mindenki más megkeresztelkedett nála (azaz nyilvánosan megvallotta a bűneit), a farizeusok, írástudók nem – és most ők vádolják Jézust. Úgyhogy K. Jánosra is igaz: „ha neki hittetek volna, nekem is hinnétek”. – Örültek annak az üzenetnek, hogy „elközelített Isten országa”, de nem akarták hallani, hogy „térjetek meg”. Ma is mindkettőt hirdetni kell – és mindkettőt meg kell hallani. Azt szívesen hallgatják hitetlenek (vallásosak) is, hogy „Jézus visszajön, a mennyországban igazság, béke lesz”, de azt már nem akarják hallani, hogy meg kell térni – elfordulni a bűneimtől, átadni életem vezetését Jézusnak – másként nem jutok be oda.

• Van Jánosnál nagyobb bizonyság az Úr Jézus mellett: a cselekedetei, „amelyeket rám bízott az Atya”, „amelyeket cselekszem”. Mik ezek a cselekedetek, és mit láthattak (volna) meg azokból? A bethesdai gyógyítás az első csoda, amelyet Jézus Júdeában tett, „a szemük előtt”. Láthatták, hogy Jézusnak hatalma van gyógyíthatatlan betegségek meggyógyítására – „én, az Úr, vagyok a te gyógyítód”. Láthatták, hogy Jézus nem hozzájuk igazodik: ők állapították meg, hogy mi számít munkának, amit nem szabad végezni szombaton – de ők a saját törvénymagyarázatukat már isteni parancsnak tartották. Láthatták, hogy milyen a szeretete: azonnal meggyógyítja azt az embert, aki ki sem mondja, hogy meg akar gyógyulni, de Jézus látja rajta, hogy reménykedik és hisz.

• Maga az Atya is bizonyságot tesz: „ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”. Ezt is hallották (mert hallgatták Jánost). Ebből tudhatták, hogy az Atya küldte Jézust, de „annak, akit Ő elküldött, nem hisznek”.

• Bizonyságot tesz az Írás. „Kutatjátok az írásokat” – jó, hogy kutatták, de hit nélkül. Nem ismerték meg belőle Istent: nem akarták tudni, milyen valójában. Azt akarták tudni: mit kell cselekedniük, a kötelességteljesítést akarták tökélyre vinni. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet…”, és nem figyeltek arra, hogy Ő fog Megváltót küldeni, aki a bűnből szabadít meg, ezáltal (örök) Életet ad. Gyakorolták a vallásukat, ahogy megtanulták, „hogyan kell”. – Lehet, hogy imádkozunk, hogy Isten vezessen, áldja meg a szolgálatunkat, hogy végezhessük az Ő dicsőségére; azután elindulunk a saját fejünk után. Hogyan lehet ebből kiszabadulni? Ha valóban akarom, kérem, hogy Jézus legyen az Uram, tegyen újjá mindent bennem: az akaratomat, a gondolkodásomat. A tudásomat, ismereteimet is tegye a helyére: használjam, de figyeljek rá: mire és hogyan.

• „És mégsem akartok hozzám jönni, hogy Életetek legyen!” – kutatják az Írást, előttük van Jézus a róla szóló bizonyságtételekkel együtt, láthatják, hogy Ő a Messiás, „és mégsem akarják” átadni neki az életüket, az uralmat, mert nincs meg bennük Isten szeretete (42), jobban szeretik magukat.

• Ezért vesznek el, és ezért fogadják be Krisztus helyett azt, „aki a maga nevében jön”: álmessiásokat (és magát az Antikrisztust), akik nem is jöhetnek az Atya nevében, mert az Atya egyedül Jézust küldte.

• Isten ma is gondoskodik „bizonyságokról” Jézus Krisztus mellett. Ezeket a világ látja, hallja, és amit látott / hallott, de nem fogadott be, az fogja elítélni. „Mózes, akiben ti reménykedtek” – Isten törvénye, rendje. Ma a világ ezeket tudatosan tapossa. Aki nem teszi, hanem „próbál erkölcsös, józan életet élni”, az pedig azt nem akarja elismerni, hogy ebben nem tud tökéletes lenni, „felülről kell segítség”.

• Ezt a „felülről való segítséget” kell hirdetnünk. Lesz, aki kéri, lesz, aki nem. Lesz, aki nem mondja ki világosan (mint a Bethesda-tavi beteg), de ha ott van benne ez a kérés, akkor azt az Úr Jézus érti, és meggyógyítja.

Jn 17,3 „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”